Az Országgyűlés múlt pénteki (09.28.) ülésén egyhangúlag megszavazta a tűzifa áfájának 27 százalékról 5 százalékra csökkentését. A döntés értelmében 2026. szeptember 15-től a tűzifa értékesítésére az eddigi 27 százalék helyett 5 százalékos kedvezményes áfakulcs alkalmazandó. A kormány tájékoztatása szerint Magyarországon közel 600 ezer háztartás számára a tűzifa jelenti a fő fűtési energiaforrást, így az intézkedés családonként akár több tízezer forintos megtakarítást is jelenthet.
A Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) üdvözli a döntést, hiszen a tűzifa áfájának 5 százalékra történő csökkentése a szövetség által évek óta következetesen képviselt szakmai javaslata, amely most végre meghallgatásra talált és jogszabályi szinten is megvalósul. A MEGOSZ hosszú ideje hangsúlyozza, hogy a 27 százalékos áfakulcs indokolatlanul magas terhet jelent egy olyan alapvető energiahordozó esetében, amely magyar családok százezreinek fűtésében tölt be meghatározó szerepet. A MEGOSZ már a törvényjavaslat benyújtását követően jelezte az illetékes tárca felé, hogy szakmai szempontból kiemelten fontos a kedvezményes áfakulcs alkalmazási körének egyértelmű meghatározása, hiszen fontos lenne, hogy az intézkedés a gyakorlatban használt tűzifa-választékokat is megfelelően lefedje.
A kormány tájékoztatása szerint az áfacsökkentés kiterjed a tűzifára hasáb, tuskó, rőzse, köteg vagy hasonló formában, továbbá a fűtési célú fűrészporra, fahulladékra és -maradékra, valamint a pelletre és brikettre is. Az intézkedés várható hatásának bemutatásakor a kormány a 2–4 méteres tűzifával is az 5 százalékos áfakulcs alkalmazásával számol.
Az egyes erdei faválasztékok pontos besorolása ugyanakkor a gyakorlati alkalmazás során továbbra is felvethet kérdéseket. Különösen fontos annak egyértelmű tisztázása, hogy az 1, 2, 4 méteres vagy más hosszúságban értékesített hengeres tűzifa milyen feltételekkel tartozik az 5 százalékos áfakulcs alá, illetve hogyan határolható el az eltérő felhasználási célú hengeresfa-választékoktól. Ugyancsak pontos értelmezést igényelhet a fűrészpor, a fahulladék és a famaradék besorolása, valamint az, hogy ezek mely formában és milyen feltételekkel tartoznak
A tűzifáról árnyaltabban
Az áfacsökkentés hírével párhuzamosan az elmúlt napokban a tűzifa, a fakitermelés és általában az erdőgazdálkodás is látványosan a közbeszéd középpontjába került. Kis túlzással úgy tűnhet, hogy az ország hirtelen tűzifa-szakértővé vált: egymást követik azok a vélemények, amelyek a fatüzelés környezeti hatásairól, az erdők szénmegkötő képességéről, a holtfa szerepéről vagy éppen a fakitermelés szükségességéről fogalmaznak meg sokszor kategorikus állításokat.
Jól mutatja a kérdés összetettségét a G7-en nemrég megjelent szakmai írás is, amelyben Nagy Dániel erdőmérnök – jogász, erdőtűzvédelmi szakértő reagált egy, a tűzifa áfacsökkentését és a fatüzelés környezeti hatásait kritikusan értékelő korábbi cikkre. A szerző szerint a tűzifahasználat megítélése összetett kérdés, amelynek egyes elemeit kiragadva könnyen téves következtetésekre juthatunk. Ahogy az írás egyik fontos gondolata is összefoglalja: nem fekete-fehér alapon kell dönteni, hanem több, egymással összefüggő szempontot együttesen kell vizsgálni.
A MEGOSZ is ezt a komplex megközelítést tartja szükségesnek. Az erdőgazdálkodást nem lehet kizárólag egyetlen környezeti, energetikai vagy gazdasági szempont alapján megítélni. A szakszerűtlen, az állományviszonyokat, a klímaváltozás hatásait és az ökológiai szempontokat figyelmen kívül hagyó fakitermelés valóban károsíthatja az erdőket. Ebből azonban nem következik, hogy a faanyag kitermelésének és fenntartható hasznosításának teljes elmaradása minden esetben kedvezőbb lenne. A klímaváltozás, az egyre gyakoribb aszályok, az erdőkben növekvő mortalitás és az erdőtüzek fokozódó kockázata éppen arra mutat rá, hogy az aktív, szakszerű és a termőhelyi viszonyokhoz igazodó, fenntartható erdőgazdálkodás szerepe egyre fontosabbá válik. A holtfa megfelelő mennyiségben az erdei ökoszisztéma nélkülözhetetlen része, túlzott felhalmozódása azonban (különösen a jelenlegi aszályban) az erdőtűzkockázatot is növelheti. A tűzifa emellett hazai, megújuló energiahordozó, amelynek stratégiai jelentőségét többek között az adja, hogy rendelkezésre állása nem függ attól, süt-e a nap vagy fúj-e a szél. Fenntartható erdőgazdálkodás mellett pedig úgy hasznosítható, hogy közben az erdők ökológiai, társadalmi és gazdasági funkcióinak hosszú távú fennmaradása is biztosítható.
A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy „vágjunk-e fát”, hanem az, hogy mennyit, honnan, milyen módon és milyen célra használunk fel. Éppen ezért különösen fontos, hogy az erdőket és a tűzifa szerepét érintő közbeszédben a leegyszerűsítő állítások helyett megfelelő teret kapjon az erdészeti szakma tudása, a gyakorlati erdőgazdálkodás tapasztalata, valamint a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontok együttes mérlegelése.
forrás: kormany.hu; telex.hu